2013/10/06

Kezdetben vala az erdő

Észtország egyik legfontosabb vonása és vonzereje számomra az, hogy területének több mint a fele erdő. Az Észt Erdőgazdasági Központ (RMK) túraútvonalakat ismertető honlapján (http://loodusegakoos.ee/en) kis animációsorozat található, mely röviden bemutatja az észt erdő történetét. Az észt hang az egyik kedvenc színészem, Aarne Üksküláé. Itt van a történet első része, magyar fordítása pedig alatta.

I. Erdő az őskorban



"Az ősi időkre jellemző a vadászat, a gyűjtögető életmód, a kialakuló égetéses-irtásos földművelés, de az élet egy ritmusban dobogott a természettel és együtt az erdővel. Erdő, berek, sűrű rengeteg, sötét lucfenyvesek, buja nyíresek és sudár erdei fenyvesek. Mintha mindez magától értetődő lenne. De vajon az-e? Őseink évszázadok óta itt élnek, a természet és a környezet részeiként. Ezen a tájon mindig is volt erdő. Igazából így is mondhatnánk: kezdetben vala az erdő. A jégkorszak végén a tundrajellegű növényzetet nyíresek és erdei fenyvesek váltották fel. A fokozatosan melegedő éghajlat kedvezően hatott a lomblevelű fák, mint a hársak, szilfák, vénicszilfák elterjedésére. Az újkőkorszakban megváltozott időjárás hatással volt az erdőkre: egyre inkább elterjedt a lucfenyő. Az ember függött az erdőtől: az erdő vadászzsákmányt adott és más ennivalóval látta el. Az élő- és szálláshelyek körül fákat is vágtak. A fát építésre és használati tárgyak készítésére használták. Az őskor végén becslések szerint százötvenezer ember élhetett a mai Észtország területén. A tájat ősi szántóföldek tagolták, az erdőt a falusi közösség közösen használta. Az erdő szolgáltatta a használati tárgyak elkészítéséhez szükséges anyagot és tüzifát, az erdőirtással pedig szántóföldet lehetett nyerni. Hosszú évszázadokig a környező természet volt a népi hitvilág fő témája. A szent helyek a közösség határterületein helyezkedtek el, ahol véget ért a saját, művelt föld, és kezdődött a külvilág. A természet szent helyeit tisztelték, és az emberektől rituális viselkedést követeltek. Az erdőbe menet kölcsönös megértést és tiszteletet kellett létesíteni az erdővel. Ahogy én bánok másokkal, úgy bánnak mások velem. Az erdőbe lépve szívélyesen kellett üdvözölni azt, kedvesen megszólítani, hogy az erdőben járót megóvja a veszélyektől és balesetektől. A természeti erők az akkori népköltészetben megszemélyesített tündérek, sellők vagy tévesztők voltak, akiknek felrótták az emberi tévedéseket és baleseteket. Nem az ember maga téved, hanem a tündér téveszti meg."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése