2014/01/29

Téli est

Egy kis észt vers és a megzenesítése. A vers költője Villem Ridala, a szöveg 1908-ból származik. Képes Géza fordításában:

TÉLI EST

Át a szürkés, árnyas homályon,
a puha, kékes havon,
csillan a horizont lebukó napjának
vörös sugára.

A végtelen, havas síkon
‒ oly üres s monoton ‒
át visz magányos út,
hol a folyó fut,
s a bársonyos füzek
már álomba merülve pihennek.

Az utak végtelenbe vesznek,
rajtuk szánok sietnek
a hold sápadt fényén,
az alkony vörösén ‒

egyre messzebb...



És észtül:

TALVINE ÕHTU

Üle hämara, varjudest tume,
õrna ja sinava lume 
heidab veerev, kustuv päike 
punava läike.

Üle ääreta, lumise välja, 
nii tühja ja palja, 
viib üksik tee
üle jõe,
kus pruunikad pajud 
on unesse vajund.

Mööda lõpmata teed
lähevad reed
kuu kahvatul kumal,
eha punal,
kaugele...

Róka koma a téli kaszálón

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése