2014/02/12

A hinta és a dalai

Szerte Észtországban lehet találkozni nagy, gerendákból és deszkákból épített hintákkal. Vannak akkorák is, ahol tucatnyian, de akár húszan is elférnek.
A hintázásnak eredetileg mágikus jelentése volt, a tavaszi hintázás sok európai népnél a földművelési év elejéhez kapcsolódik és termékenységet, a jószág és az ember gyarapodását hivatott elősegíteni. Észtországban ezen kívül még tisztító hatást is tulajdonítottak a hintázásnak. De a mindenféle hiedelmek mellett persze ott volt a társadalmi funkció: bizonyos korú emberek, hajadon fiatalok érintkezési módja és lehetősége. Hagyományosan a Szent Györgytől a Szent Ivánig terjedt a hintázás ideje, vagyis a vetéstől a kaszálásig. Itt különbségek is voltak helyenként, Dél-Észtországban pl. tavasszal korábban kezdődött,  és csak húsvétra korlátozódott, Észak-Észtországban pedig pünkösdtől szentivánig hintáztak.


Az észt népdalok között sok-sok hintadal is található, amelynek szövegében utalásokat lelhetünk ajándékokra, amit a hintázók hoztak a hintaépítőknek. Az ilyen ajándékok tipikusan kesztyűk, piros szalagok, a korábbi véráldozatok helyettesítői.
A hintákat a falvakban magasabb helyekre, vízpartra építették, és rendszerint ugyanott raktak tüzet szentivánkor. A hely általában nem volt túl központi helyen a faluban, hogy azért ne zavarja az idősebb emberek mindennapi életét és éjszakai álmát. Hintázni pedig ünnepekkor és hétvégeken jártak. Érdekesség még, hogy míg a lányok csak a szülőfalujuk vagy ritkábban a szomszéd falujuk hintájára jártak, addig a legények szélesebb területen mozoghattak, és bizony össze is verekedhettek a ottaniakkal. Erre az észt szépirodalomban is találunk számos példát.
A hintázók főleg lányok voltak, a fiúk szerepe volt a hintáztatás. A lányok ajándékokat hoztak a hintaépítőknek, szépen felöltözve jöttek, és énekeltek hálájuk jeléül. Hintázni ülve és állva is lehetett, különös bátorságnak pedig a teljes kör megtétele számított, amikor a hinta árbillent a tengelyén.
Itt egy hintadal Kirile Loo előadásában:


Ki csinálta ezt a hintát?
Hintamesterek, kedves testvérek.
Lám, aki e hintát építette,
túl keskenyre építette,
keskenyre, magasra,
hintadeszkát szélesre.
Kékestarka madárka,
vörös fejű kis fecske
fészekrakóhelyet keresett,
költőhelyet kutatott.
Odarepült a hintánkra,
fészket rakott a keresztfára,
fiókákat a tengelyre.

A hintadalok zöme Észak-Észtországból származik, mert ott hosszabb ideig tartott a hintázás időszaka, de azért máshonnan is gyűjtöttek sok szöveget és dallamot. Néha külön előénekest hívtak a hintához, aki erősen és különleges hanghordozással énekelte a sorokat, amit aztán ismételt a kórus, vagyis a hintázók. De persze ez is változó, mert a hintán ülők maguk is énekelhettek felváltva az egyik és a másik oldalon, ám többen mégis lent a hinta mellett daloltak, mert mindenki nem fért fel egyszerre. A hintatér volt az egyik hely, ahol átörököltek a dalok az egyik nemzedéktől a következőre.


Tematikusan teljesen lefedik a dalok a hintához kapcsolódó életet: hívás a hintára, ajándékok a hintaépítőknek és a hintáztatóknak, a hintahelynek dicsérete vagy kifogásolása, a saját testvér építette hinta magasztalása, az idegen építette hinta lehúzása, a hintáztatók megintése, hogy ne adjanak túl nagy lendületet, a hintázók és a ékszereik méltatása, a hintaidő vége.
Régebben kisebbek voltak a hinták, manapság elég nagyokkal is lehet találkozni. A hintadalok persze már nem tartoznak szorosan a hintazáshoz, de a dalokat ma is lehet hallani itt-ott a világzenei együttesek feldolgozásában, vagy kórusművek formában más balti finn népek örökségéből, mint az alábbi Veljo Tormis szerezte darabban:


Forrás: Anu Vissel, Eestlaste kiigekultuur enne ja nüüd (Az észtek hintakulturája régen és most)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése