2014/02/16

A vándor esti dala

Néha van úgy, hogy több jó dolog találkozik. Szerintem ez történt 1983-ban, amikor Kaljo Kiisk rendező August Gailit nagyszerű regényéből filmet forgatott, zseniális Tõnu Karkkal a főszereppen, és Anne Maasik Ernst Enno versére írt zenét. Az 1928-ban megjelent regény sajnos nincs meg magyarul, csak egy részlete olvasható belőle Az észt irodalom kistükrében. A film mindenesetre Nipernaadi névre hallgat, a regény pedig Toomas Nipernaadi, a főszereplő teljes nevét viseli, aki egy bohém vándorember, egész nyáron járja az országot, a beszédével meghódítja a nőket, majd továbbáll. Egészen az első hó leestéig, amikor is...


A VÁNDOR ESTI DALA

Megyek szürke, végtelen úton,
érik a rozs már kinn a határban –
határtalan úton megyek, megyek –
szerettem az utakat már mint gyerek:
daloltak az utak az esti homályban.

Kemények az utak, mint drágakövek,
mégis mindegyik csupa alázat.
Fürgén futnak, de félszemük rajtad,
megpihenni nem is akarnak
ezek a vándor lakóházak.

Már kisfiuként az utakat szerettem,
lelkem halk esti meséiket itta.
Céltalanul kószálni szerettem
s míg dalaimat dudorásztam: előttem
kitárult a táj valamennyi titka.

Most énekel ez a kései óra –
portalan partot keres a szem.
Szürke az út és kemény, mint az ékkő:
csalogat, mintha ő vinne a végső
célhoz, de nem visz sehova sem.

Megyek poros, végtelen úton
nehéz kalászokat ringat a mezsgye.
Megyek a zsibbadt réteken át,
hallgatom az utak esti dalát
és minden, minden csendes, mint az este.

Képes Géza fordítása



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése