2014/02/23

Észtország szülinapja

Észtország február 24-én ünnepli a születésnapját, és idén 96 éves lesz a kicsi hazám. Ugyanis 96 éve, 1918 február 24-én kiáltották ki Észt Köztársaságot. A legnagyobb nemzeti ünnepünk már reggel kezdődik ünnepélyes zászlófelvonással reggel fél 8-kor (magyar fél 7). A zászlófelvonás a tallinni Dómhegyen (Toompea) történik, ahol a Pikk Hermann nevű toronyban lobogó zászló megmutatja, ki van éppen hatalmon. Mindennemű részrehajlás nélkül elmondhatom, hogy a kék-fekete-fehér a legszebb színkombináció a világon. :)


Pikk Hermann (Fotó: Wikipedia)
Aztán folytatódik az ünneplés. Hagyományosan délben tartják a védelmi erők (kaitsejõud) felvonulását, este pedig koncertet lehet hallgatni, ahol jó észt zenét adnak elő, és elhangzik a köztársasági elnök évi legfontosabb beszéde. A legnagyobb nézőmágnes viszont az elnök fogadása. Ezeket az eseményeket közvetíti az észt tévé, és az észtek mindenütt a világon nézik az interneten, ki milyen ruhába öltözött. A meghívottak között mindig ott vannak a diplomaták, politikusok, kulturális élet szereplői, tudósok, sportolók és azok, akik az elmúlt év során valahogy kitűntek, és talán kitüntetést is kaptak. És másnap tele vannak a lapok képekkel és kritikákkal, kinek hogy sikerült a ruhaválasztása. Idén Pärnuban lesz a felvonulás, a koncert és a fogadás.


Sini-must-valge, az észt nemzeti lobogó (Fotó forrása: Wikipedia)
Nekem már évek óta elhagyhatatlan kelléke a függetlenségi napunknak egy induló, amit a védelmi erők felvonulásán játszanak , amikor a köztársasági elnök köszönti a csapatokat.
És persze ilyenkor igyekszem Észthontól távol is hazai ízekkel teljessé tenni a hazafias ünnepet. Esetemben lehet ez például krumplisaláta, amit életem során sok lavórnyit kellett aprítani, és amiből mindig sok fogy. Az észt saláták többnyire tejföllel készülnek, és majonéz egész kevés megy bele. Legfinomabb persze másnap, ha véletlenül marad belőle. Édességnek például fahéjas csigákból álló ünnepi kalácsot lehet sütni (pidusai). Nálunk a faluban mindig ilyet sütött a szomszédnénink, amíg élt, úgyhogy nekem ez erősen függetlenségi napi süteménynek számít. Az élesztős tésztát tetszés szerint meg lehet spékelni mazsolával, marcipánnal, almával stb.


Almás ünnepi csigakalács, fotó forrása és észtül a recept
És ilyenkor sűrűbben hallgatom a hazafias dalokat is, mint például Ülo Vinter zeneszerző által Enn Vetemaa szövegére írt dalát Laul Põhjamaast, amit eredetileg a Harisnyás Pippi színpadi előadására írt, és azóta a legszebb közismert dalaink egyike lett.

Head vabariigi aastapäeva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése