2014/03/18

Mese itt, mese ott

Az észt gyermekirodalom nem olyan ismert Magyarországon, mint fordítva. Az észt gyerekek olvassák és ismerik A Pál utcai fiúkat, Janikovszky Éva és Lázár Ervin egy-egy könyvét. És minthogy a két utóbbinál az eredeti illusztrációkkal jelentek meg a művek, ezért némelyes benyomása lehet az észt olvasónak a magyar gyerekkönyv-illusztrációról is, főleg Réber Lászlóról. Nem sok, de valami. Nekem még a János vitéz képei maradtak meg gyermekkoromból, az észt kiadás Róna Emy illusztrációival jelent meg.

Molnár Jacqueline munkája észt Kätlin Kaldmaa szövegére (Kép forrása)
A hetedik alkalommal szervezett Észt hét keretében Szegedre költözik a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutatott észt-magyar meseillusztációs kiállítása, és április végéig lesz látható a Szent-Györgyi Albert Agorában. Sok-sok szépséges és érdekes képet a magyar illusztrátorok az észt szövegekre alkottak, és fordítva. Szóval egy igazi nagy egyűttműködés eredményét láthatjuk.

Anne Pikkov munkája Dóka Péter szövegére (Észtország.hu)
Minthogy nincs olyan sok kortárs észt mese magyarul, álljon itt Andrus Kivirähk Sári, Samu és a titkok c. könyv első fejezete Segesdi Móni fordításában. A Sári, Samu és a titkok is az eredeti észt illusztrációkkal jelent meg. Ilmar Trull kedves fekete-fehér képei talán arra buzdítják, hogy kiszínezzék őket, de hátha olvasni is támad kedvük.

Samu
Véget ért a nyár, néhány nap múlva kezdődött az iskola és az óvoda, de apa még mindig nem vitte el Samut horgászni. Samu ezt igencsak zokon vette, ezért villával a kezében odment apához, és könnyedén beleszúrt a combjába.
- Au - jajdult fel apa. - Mi ütött beléd, mit böködsz azzal a villával? Azt hiszed, virsli vagyok?
- Nem, nem virsli vagy - felelte Samu morcosan. - Te egy apa vagy, és el kell vinned engem horgászni.
- Majd elviszlek - hagyta rá apa, de Samu épp elég ilyen ígéretet hallott már. Keserűen jegyezte meg:
- Elviszel, elviszel, mindig ezt mondod. Mikor viszel el, holnapután már kezdődik az ovi!
- No, hát nem muszáj hétköznap mennünk, jó lesz a szombat is - magyarázta apa. - Különben is, mit akarsz azzal a hallal? Nem is szereted!
De Samu nem hagyta, hogy apa ravaszul másfelé terelje a beszélgetést. Addig nyafogott, amíg ki nem csikarta belőle a határozott ígéretet: szombaton felülnek a vonatra, és elmennek horgászni. Csak akkor tért vissza villájával a konyhába, és ette tovább a krumplit.
A horgászásról óvodai barátja, az orosz Sztyopa ültette el a bogarat Samu fülébe. Sztyopa gyakran járt a papájával horgászni, és egyszer be is hozott az óvodába egy virágmintás bádogvödröt, melyben egy apró halacska úszkált - állítólag a maga fogta. Igaz, amikor közelebbről szemügyre vették a halat, kiderült, hogy döglött, úgyhogy a gyerekek eltemették a homokozóban. De mit számít az! Samu nagyon irigyelte Sztyopát. Az évzáró óta nyúzta apát, hogy vigye már el horgászni, de apának eddig mindahányszor sikerült megúsznia.
Valójában apa még sose volt horgászni, de ezt szégyellte volna bevallani a fiának. Még csak elképzelése sem volt róla. Valahol hallotta, hogy kell hozzá egy bot, amelynek horgot erősítenek a végére, arra pedig gilisztát szúrnak. De ennél többet nem tudott. Így hát aggódva és félelemmel várta a szombatot.

Segesdi Móni fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése