2014/07/03

Fehér éjszakák

Bár már megvolt a nyári napforduló, de még tart egy darabig a fehér éjszakák ideje.


Ernst Enno:
FEHÉR ÉJSZAKA

A fehér éjben jön egy óra, amelynek
mély lelke mindennél szabadabb –
egy fülemüle itt, a másik amott
és szíved hangját is hallhatod –
milyen nyelv talál itt még szavakat?

Hol a partod, éjszaka és hol a véged?
Szememre miért nem hull puha álom?
A szív útja csak ez: fele fény, fele árny;
bánat s öröm – erről szól a madár –
szebb dalt még lehet-e várnom?

Fogj botot, indulj: tiszta az éj.
Végtelen jó van még valahol.
Ismétlődik minden, de azért lehet új még –
a bársonyos éjben zajtalanul lépj!
Fejedben a gond már nem zakatol.

Tán megleled ma a partot, a véget –
az éjnek hány simogató keze van!
Menj csendesen, dudorászva magadban,
hogy szabad légy a testvéri szabadban –
az éjnek ezer gyöngéd keze van.

Menj csendben, dudorássz és felejts el mindent!
Hadd aludjék a köd és a világ –
egy fülemüle ott, a másik emitt,
a szíved hangja a harmadik,
és szemed a partok végibe lát.


Képes Géza fordítása



)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése